Amint arra a dr. Blazsek Péter által jegyzett, a Medical Online oldalán elérhető publikáció kitér, a depresszió és a szorongásos kórképek komorbid kórképként különösen gyakran társulnak neurológiai betegségekhez (4). A depresszió diagnózisát a tünetek alapján állítjuk fel, és a precíz anamnézisfelvétel alapján történik, de tünetbecslő skálákkal, önkitöltő kérdőívekkel támaszthatjuk alá a klinikai diagnózist (Beck, Zung, Hamilton depresszió kérdőív).

A depresszió (gyakoriság vonatkozásában egyszeri vagy visszatérő depressziós epizód, súlyosság tekintetében minor vagy major depresszió) változó súlyosságú pszichológiai, szomatikus és vegetatív tünetekkel járó, az életminőséget negatívan befolyásoló, hónapokig tartó, gyakran krónikus vagy visszatérő betegség, amelynek az egyénre, a családra és a társadalomra nézve is súlyos szenvedést okozó kihatásai vannak. Hasonlóképpen definiálhatjuk a szorongásos betegségeket is (generalizált szorongás, agorafóbia, pánikbetegség, szociális szorongás zavar, egészségszorongás, poszttraumás stressz zavar, és ide sorolhatjuk az egyébként külön csoportba tartozó kényszerbetegséget is).

A depresszió diagnózisának felállításához (az amerikai betegségosztályozási rendszer, a DSM V. alapján) a következő tünetek közül legalább ötnek kell fennállnia legalább két hétig, és az első kettő közül legalább egynek:

a) Szomorúság, depressziós hangulat, nyomottság, reménytelenség érzése a napok többségében és a nap nagy részében.

b) Örömtelenség (anhedonia) és az érdeklődés jelentős mértékű csökkenése vagy teljes elvesztése.

c) Étvágycsökkenés vagy -növekedés, következményes, nem szándékos fogyással vagy súlygyarapodással.

d) Alvászavar: insomnia vagy hypersomnia, fáradtan ébred, nappal is fáradékony, kialvatlan.

e) Pszichomotoros gátoltság vagy agitáció, nyilvánvaló ok nélkül.

f) Fáradékonyság, anergia.

g) Bűnösség érzése, önmarcangolás, alacsony önértékelés közvetlen kiváltó ok nélkül.

h) Kognitív tünetek: koncentrálási nehézség, figyelemzavar, memóriazavar, határozatlanság, döntésképtelenség.

i) Halállal kapcsolatos gondolatok, öngyilkossági ideáció.

A depresszió a szervezetre közvetlenül gyakorolt negatív, szenvedést okozó hatása mellett számos egyéb, kedvezőtlen következménnyel bír: szocioökonómiai, maladaptív és negatív terápiás következmények, valamint a morbiditás és a mortalitás növekedése.

A depresszióban szenvedő páciens rosszabbul alkalmazkodik az őt érintő belső és külső stresszorokhoz. Fokozódhatnak egyes szomatikus tünetek, romolhat a fájdalomtűrő képesség (ami kétirányú, a fájdalomtűrő képesség fokozódása rontja a depressziót), a páciens nehezebben alkalmazkodik a kialakult mozgászavarokhoz (pl. egyes neurológiai betegségekben), és közvetlen, a hypothalamus és az immunrendszer által befolyásolt maladaptív élettani hatások alakulhatnak ki.

A depresszió ronthatja a kognitív funkciókat és a memóriát (pszeudodemencia, ami fontos differenciáldiagnosztikai szempont a demenciák diagnózisában), és fokozhatja a szociális visszahúzódást és izolációt.

A teljes publikáció orvosszakmai regisztrációval a Medical Online oldalán, IDE KATTINTVA olvasható el.