Az immunrendszer alapvető feladata, hogy elkülönítse a saját, veszélytelen és az idegen, veszélyes molekulákat egymástól. Ebben a döntésben alapvető szerepet játszik az, hogy mennyire hasonlít egy adott molekula azokhoz a saját molekulákhoz, amelyekkel az immunrendszerünk találkozik az élet korai szakaszában. A hasonlóság meghatározására számos módszert fejlesztettek, amelyekkel kórokozók, tumorok és autoimmun betegségek immunválaszt kiváltó molekulái azonosíthatóak, valamint hatékony vakcinák tervezhetőek. De vajon mennyire jók ezek a módszerek?

Amint a Szegedi Biológiai Kutatóközpont honlapján összefoglalja, Manczinger Máté és kutatócsoportja munkájuk során azt vizsgálta, hogy pontosan milyen tényezők határozzák meg, hogy az immunrendszer mit ismer fel sajátként. Számos olyan tényezőt azonosítottak, amit egyelőre nem, vagy nem kellő súllyal vesznek figyelembe az immunológiai kutatások során. Megállapították, hogy az immunológiai hasonlóság meghatározásához kifejlesztett módszerek rendkívül heterogének és ennek megfelelően a használatuk során kapott eredmények nagy eltéréseket mutatnak. Kutatásuk egy másik fontos megállapítása, hogy az immunrendszer által sajátként azonosított molekulák egyénenként eltérőek és azokat jelentősen befolyásolja genetikai változékonyságunk.

Javaslatot tettek egy személyre szabott, standardizált és a jelenlegi immunológiai tudás számos aspektusát figyelembe vevő mérőszám létrehozására. A módszer figyelembe veszi a rendelkezésre álló rendkívüli mennyiségű adatot, amely immunológiai kutatásokból származik, valamint a mesterséges intelligencia segítségével határozza meg egy adott molekula hasonlóságát a saját, veszélytelen molekuláinkhoz.

A kutatócsoport a munkáját a rangos PNAS folyóiratban publikálta. Eredményeik és javaslataik segíthetnek hatékonyabb vakcinák tervezésében, valamint hozzájárulhatnak a fertőző és autoimmun betegségek jobb megértéséhez.