Amint arra dr. Mezei Zsolt, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának szakorvosa által a Medical Online portálon publikált cikkében felhívja a figyelmet, SM betegségaktivitásról beszélünk, ha a betegnek relapszusa jelentkezik, amely olyan akut vagy szubakut epizód, ahol új vagy rosszabbodó neurológiai tünetek észlelhetők, és teljes vagy részleges javulás követi, láz vagy infekció nélkül (klinikai aktivitás), és/vagy az MRI felvételengadolínium (Gd) halmozó vagy új vagy növekvő lézió látható (radiológiai aktivitás). Ezzel szemben a progresszió a relapszustól független neurológiai rokkantság mértéke, azaz két különböző időpontban elvégzett neurológiai vizsgálat között észlelt állapotromlás jellemzője. Amennyiben a neurológiai tünetek/rokkantság mértéke fokozódik függetlenül attól, hogy relapszus utáni maradvány vagy a progresszív fázisban észlelt rokkantság növekedésének következményének tartható, rosszabbodó betegségről beszélünk.
A heterogén patomechanizmus és kórlefolyás miatt igazi kihívást jelent a terápiás beavatkozások hatékonyságának objektív megítélése. Az értékelésre használt módszernek a klinikailag releváns változásokat kell tükröznie valid és megbízható módon, és ideális esetben akár a későbbi prognózis megítélésére is alkalmas prediktív értékkel kellene bírnia.
Sclerosis multiplexben a beteg rokkantságához vezető neurológiai tünetek két különböző tényező következtében alakulhatnak ki. A relapszusok okozta hirtelen állapotrosszabbodás (relapse associated worsening - RAW) tartósan megmaradhat, valamint a relapszusoktól független, fokozatosan kialakuló lassú progresszió (progression independent of relapse activity - PIRA) együttese határozza meg a beteg rokkantságának mértékét. Irodalmi adatok alapján mindkét folyamat minden betegben jelen van, de különböző mértékben járulnak hozzá a beteg klinikai állapotához.
A teljes cikk a Medical Online oldalán olvasható.