Amint a Medical Online portálon megjelent publikáció kiemeli, a mindennapi orvcosi kommunikációban gyakoriak a zárt kérdések. Ezek jellemzője, hogy a beteg csak korlátozott válaszokat adhat rájuk (tipikusan igennel vagy nemmel válaszolhat). Ennek következtében a zárt kérdések az orvost csak nagyon kevés információhoz juttatják (csak arra kap választ, amit megkérdezett). A zárt kérdések másik hátránya, hogy a beszélgetést „kihallgatás jellegűvé”, így feszültebb légkörűvé teszik. Természetesen a zárt kérdéseknek van szerepük az orvosi kommunikációban – nem érdemes azonban ilyenekkel indítani a beszélgetést, és nem érdemes csak zárt kérdéseket használni. A javasolt kérdezési stílust „tölcsérelvnek” is szokták nevezni. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti kérdések nyitottak (pl.: „Hogy érzi magát?” vagy: „Hogyan változott az állapota a legutóbbi találkozásunk óta?”). Ez lehetőséget ad az orvosnak arra, hogy átfogó képet alkothasson a beteg problémáiról. Később a kérdezés koncentráltabbá válik, és egyre specifikusabb, de még nyitott kérdések következnek (az ilyen típusú kérdéseket nevezzük félig nyitott kérdéseknek, pl.: „Milyen ez a szédülés, hogyan tudná leírni”?), végül zárt kérdésekkel ismerhetjük meg azokat a részleteket, amelyeket a beteg esetleg kihagyott az elbeszéléséből. A tölcsérelv használatával juthat az orvos a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb információhoz és emellett a beszélgetés hangulatát is jobbá teszi az alkalmazása, mintha az orvos csak zárt kérdéseket használna.

Aktív figyelem. Az orvos és a beteg közötti bizalmi légkör teremti meg annak az alapjait, hogy a beteg nyíltan, őszintén tudjon beszélni panaszairól, tüneteiről, állapotának változásairól. Az „aktív figyelem” egy szakkifejezés, ami azt jelenti, hogy nem elegendő, ha az orvos belülről érzi, tudja azt, hogy figyel – ahhoz, hogy ezt a beteg is észlelje, figyelmünket aktívan ki kell fejeznünk. Ennek vannak non-verbális jegyei (pl. szemkontaktus, bólogatás, a figyelmet kifejező hangok, mint amilyen pl. a megértést jelző hümmögés), és vannak verbális jegyei is. Az aktív figyelem verbális jegyeinek egyike az ún. parafrázisok alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy az orvos a beteg mondandójából kiemel valamit, amit fontosnak tart, és ezt kissé átfogalmazva elismétli. A parafrázis a beteg számára jelzi az orvos feléje irányuló figyelmét, megértését, és egyúttal alkalmas a beszélgetés megfelelő irányba terelésére is.

A fenti módszerek közül természetesen nem szükséges valamennyit alkalmazni, ugyanakkor ezek külön-külön is, egymással kombinálva pedig még inkább hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a sclerosis multiplex-es betegek nyíltabban kommunikáljanak a tüneteikről. Az orvos számára ezek az információk egyaránt lehetnek diagnosztikai és terápiás jelentőségűek, ezáltal a megfelelő kommunikáció hozzájárulhat a terápia hatékonyságának növekedéséhez is.

A teljes cikk a Medical Online oldalán olvasható.

Pilling János a MANIT X. Kongresszusán előadást tartott a témában (képünkön), amely a MANIT tagjai számára korlátlanuk, a konferencián regisztrált nem MANIT-tag résztvevők számára 2024. január 31-ig elérhető. ITT NÉZHETŐ MEG.