Az Americas Committee for Treatment and Research in Multiple Sclerosis (ACTRIMS) kongresszusán bemutatott ASCLEPIOS I/II vizsgálat új alvizsgálati adatai szerint a szérum neurofilamentum könnyűlánc (sNfL) szintje az alapszinthez képesti 3 és 12 hónappal későbbi értékelése során egyértelműen jelezte a sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek esetén az az új T2 elváltozások kialakulását vagy meglévők megnagyobbodását, függetlenül az alkalmazott kezelési elrendezéstől beosztástól - szemlézte a publikációt az Orvostovábbképző Szemle Online.
- Számos tanulmány jelezte az sNfL prognosztikai biomarkeri szerepét SM-ben, de az előre tervezett ASCLEPIOS alvizsgálatok sorozata lehetőséget adott arra, hogy a különböző terápiák során értékeljék az sNfL prediktív értékét - mondta a vizsgálatot végző Thomas P. Leist, MD, PhD, a Thomas Jefferson Egyetem (Philadelphia, Pennsylvania) sclerosis multiplex/neuroimmunológia részlegének vezetője.„Az adatok alapján lehetségessé vált, hogy egy egységes sNfL küszöbértéket használjunk a betegség aktivitásának előrejelzésére a betegségmódosító terápiában részesülő relapszáló-remittáló SM-ben szenvedő betegeknél" - fogalmazott Leist.
Az emelkedett, a medián feletti sNfL-szintű (≥ 9,3 pg/ml) betegekben az alacsonyabb sNfL-szintű (< 9,3 pg/ml) betegekkel történő összehasonlításkor 3 hónap múltán az új vagy megnagyobbodott T2-léziók kezelés alatti évesített aránya 2,2-szer nagyobb volt (P < 0,001), a 12 hónapos értékek esetén az évesített arány pedig 3,6-szor volt nagyobb (P < 0,001).
A magasabb sNfL-szintek 3 hónapos (3,67 vs. 1,69) és 12 hónapos (4,90 vs. 1,37) évesített arányában mutatkozó különbségek függetlenek voltak az ASCLEPIOS I/II vizsgálatokban alkalmazott terápiás elrendezéstől, melynek során az injektálható anti-CD20 monoklonális antitestet, az ofatumumabot hasonlították össze a pirimidinszintézis orális gátlójával, a teriflunomiddal, kettős vak protokollt alkalmazva.
A teljes összefoglaló ITT OLVASHATÓ.